BuBa

A Budapest-Balaton kerékpárúton Velencétől a Kamaraerdőn át a Kelenföldi pályaudvarig

A Budapest-Balaton bringaút átadása óta kapott hideget-meleget. Azóta tervben volt, hogy magunk is kipróbáljuk és végigtekerünk a sokat szidott Budapest és Velencei-tó közötti szakaszon. Ennek szeptemberben jött el az ideje.

Az útvonal részletei térképen és letölthető GPX formátumban a poszt után.

Különböző irányból több autóval jött össze a társaság, ezért úgy döntöttünk, hogy a Kelenföldi pályaudvarnál, az őrmezői parkolóban lesz a gyülekező. Annak érdekében, hogy ne a túra után, izzadtan és fáradtan kelljen a ki tudja mennyire zsúfolt Balaton felől érkező vonatra bringával felküzdeni magunkat Velencén, azt választottuk, hogy Velence-Budapest irányban tesszük meg az utat. A következő vonaton fent is ültünk és kb. fél óra múlva már a velencei korzón gurultunk.

A tó Velence felőli végét megkerülve gyorsan eljutottunk az M7-es autópályát keresztező gyalogos-bringás felüljáróig. Ezen átmenve a Panoráma úton jobbra kanyarodva értük el a Nadapi utat amin balra fordulva kerékpárút indul el hosszan, enyhén emelkedve Nadap irányába. Jobb kéz felé szántóföldek, de távolabbra Pázmánd felé nézve már látszanak a ránk váró dombok. Ahogy elérjük Nadap szélét jobbra fordultunk, követve a kerékpárút jelzést. Néhány bel-jobb kanyar után már el is hagytuk a települést, innen már erdőn-mezőn lehet tekerni a hullámzó utat követve. Ez a Nadap és Pázmánd közötti útszakasz nem a  BuBa miatt épült, egy korábbi mezőgazdasági út lett bekötve a rendszerbe. Jól kerékpározható, fel-le hullámzó de nem túl nehéz rész. Van egy-két dombtető ahol érdemes megállni és a szőlők fölött visszanézni a Velencei-tó és a Bence-hegyi kilátó irányába. 


Pázmándra beérve s főút kereszteződés után kezdődik a kifejezetten a BuBa miatt épített aszfaltcsík. Ez mind a minőségén mind a felfestéseken észrevehető. Rögtön itt található a pázmándi pihenő a fából faragott Toldi Miklóssal, aki megmutatja, hogy "melyik út megyen itt Budára", egy útjelző táblával amin még a Vatikán felé mutató irány is látszik, ha valaki inkább arra biciklizne. Van kút meg egy büfé is a pihenőhelyen, akinek szüksége van rá az ki tudja elégíteni ilyen irányú szükségleteit. Rövid nézelődés után maradtunk a Toldi által jelzett iránynál és indultunk tovább Kajászó felé.

Ekkor már kezdtünk megéhezni, meleg is volt ezért az volt a terv, hogy Kajászóig eltekerünk és ott keresünk egy megfelelő helyet, ahol tudunk enni és inni. A Baracskáról Felcsút felé haladó autóutat elérve rögtön a sarkon a posta mellett meg is találtuk a Kajászói Falodát..Jó idő, meleg étel, hideg sör, forró kávé. Mi kell még? Ekkor tartottunk 18 kilométernél. Szükség is volt az "üzemanyagra", mert hamarosan kiderült számunkra is, hogy miről beszéltek a korábbi olvasmányaink a BuBa nehézségéről, mivel idáig tartott a kényelmes domborzat.

A főutcán pár száz méter után jobbra fordulva az Ady Endre utcán gyakorlatilag Etyekig igazi hullámvasút várt ránk. Etyek előtt egy egészen emberes emelkedővel kellett megküzdeni, melynek a tetején a szőlők között van egy kellemes pihenőhely paddal, szerelőállvánnyal, viszont víz nélkül, ezzel számolni kell. Legközelebb Etyek központjában a Magyar-kúton lehet a víz vételezést megoldani, bár ott már találni vendéglátó helyet is, süti, sört, üdítőt, ki mire vágyik.

Etyekről Biatorbágy felé még egy komolyabb emelkedő várt ránk, utána kellemes gurulással a Biai-tó irányába. A BuBa itt elhalad egy lovaspóló pálya mellett, ahol éppen meccs zajlott, ilyet azért ritkán látni Magyarországon. Biatorbágyon az útvonal áthalad az egykori vasúti viadukton és innentől már csak kb. 15 km nem túl nehéz terepen elérhető a kamaraerdei Buba kezdőpont, ami a mi esetünkben a végpontot jelentette. 

Egy feladat volt hátra, eljutni Kelenföldre, ahonnan az egész napot kezdtük. A Kamaraerdei Ifjúsági Park és a Budaörsi repülőtér mellett eltekerve, a Kőérberki úton és röviden az 1-es úton haladva végig bringaúton értük el az Őrmező lakótelepet, ahol a kis utcákon keresztül a pályaudvari parkolóban fejeztük be az aznapi tekerést. 

Megtettünk 65 km-t kb. 590 m szintemelkedéssel, néhol nehéz emelkedőkkel tarkítva. Az kijelenthető, hogy nem a kisgyermekes családok és kevésbé gyakorlott bringások terepe ez és lássuk be, a Velencei tó - Balaton irányba sem ez tűnik a legpraktikusabb útvonalnak. Edzettebbek vagy ebike-on tekerők számára viszont kiváló terep, mindenképpen érdemes kipróbálni.

A túraútvonal letölthető itt: GPX